Itt van az ősz, itt van az iskola újra…hogyan lehet fenntartani vagy felkelteni a motivációt az iskolához? 1. rész

Vannak gyerekek, akik már a tanév elején motiválatlanok ahhoz, hogy iskolába járjanak, vagy tanuljanak. Vannak olyanok is, akik nagy lelkesedéssel várják, és idő közben -olykor vészesen hamar-  veszítik el a lelkesedésüket, és vannak olyanok is, akik sok energiával indítják a tanévet, és napról napra egyre jobban kimerülnek, míg elhalványul a motiváció.

Minden szülő szeretné, hogy az iskolában, ahol a gyermek, vagy tini az ideje nagy részét tölti, jól érezze magát, fejlődni tudjon mind intellektuálisan, mind érzelmileg, és lehetőség szerint sikerélményei legyenek. De hogyan lehet ezt segíteni?

Ha elveszett a motiváció, mindenek előtt fontos mérlegelni, hogy mi is lehet a háttérben. Miért nem akar menni, vagy miért csak nagy kínszenvedéssel megy be az iskolába?

Az ellenállás több okból is adódhat:

1. korán kell kelni
2. tanulni kell
3. inkább a szülővel lenne
4. inkább egy kedvelt tevékenységet végezne
5. nem érzi jól magát a közösségben: kirekesztik, csúfolják, bántalmazzák

Az okok persze ötvöződnek is az esetek nagy részében, de azért jó kiinduló pontot adnak ahhoz, hogy a megoldást megtaláljuk.

1. Ha a korán kelés a probléma, akkor a leginkább a napirendet érdemes átgondolni. Persze vannak, akik amúgy “bagoly típusúak”, és sose fognak szeretni felkelni, de azért ha megfelelő keretek vannak a napi ritmusban, akkor rutinná tud válni a kelés is. Elképzelhető, hogy tényleg fáradt, kevés az alvásás, amennyi jelenleg a napi rutinból adódik. Túl kézenfekvőnek tűnik, mégis lehet ilyen egyszerű a megoldás. A gyakorlatban persze nehezebb tudatosan energiát szánni a változtatásra, de egy korábbi lefekvés, egy nyugalmasabb esti rutin, egy kiszámítható reggeli indulás nagyon sokat számít. Érdemes este a telefont, tabletet, tévét már a lefekvés előtt  30-60 perccel eltenni, hogy az idegrendszer is lelassuljon, és az elalvás gördülékenyebb legyen. Segíti a pihentető alvást ha a napnak a lezárása, relaxáció vagy közös beszélgetés történik a szülőkkel (életkortól függően), hogy egy lelassuló, befelé forduló tendencia készítse elő a hatékony alvást. Reggel ugyanez pepitában: sokat segít, ha a reggeli rutin időt ad a testi-lelki ébredésnek, kiszámíthatósága biztonságot ad. Ha van 1-2 mozdulat,  vagy rituálé, ami elindítja a napot (nyújtózás, vagy tükörben bátorító mondat, reggeli tánc, zene), jobb kedvvel indul neki a gyermek és a felnőtt is a kötelező programnak. Eleinte ezek bevezetéséhez apró megerősítéseket (bátorító szavakkal, dicsérettel, közös tevékenységgel) vagy jutalmakkal lehet segíteni.

1. Sok esetben elhangzik problémaként a gyerekek szájából, hogy az iskolában -és nagyon sokszor az iskolán kívül is- tanulni kell. Ilyenkor automatikusan szokott elhangozni, hogy “ne legyél ilyen lusta”, “a tanulás a kötelezettséged, nem bújhatsz ki alóla”, “tanulás nélkül nem viszed semmire”, stb. Sajnos a tapasztalat az, hogy ezek a mondatok inkább a szorongást erősítik, vagy a teljesítmény kényszer miatt esetleg a tanulás is növekszik, de nem belső elhatározásból, nem belső motivációból, így kérdéses a hosszútávú hatékonyság, és az önértékelésnek sem tesz jót. Érdemesebb inkább kérdéseket feltenni, amivel jobban meg lehet érteni, hogy mi miatt van ilyen ellenállása: “Látom, most nagyon nem akarsz tanulni. Mi van benned ilyenkor, mit érzel? Azt hiszem ez most nehézséget okoz neked, meg tudod mondani, hogy hol akadtál el? Gyere, mielőtt tanulni kezdesz, igyunk egy kakaót, és mondd el, mitől fáradtál el ennyire!”. Ugyanis a tanulással szembeni ellenállás is sok mindenből adódhat, érdemes feltérképezni a helyzetet. Sok esetben például tanulási nehézség áll a háttérben, ami eleinte esetleg a teljesítményben nem is jelenik meg, mert ügyesen kompenzál, de sokkal több energiát vesz igénybe tőle, és ez a nagyobb erőfeszítés veszi el a motivációját. Ráadásul ha több koncentrációt igényel az iskolai feladatok elvégzése, akkor délutánra már se energiája, se kedve nem lesz a fennmaradó házi feladatokat, hát még a szorgalmi feladatokat megcsinálni. Ilyen esetben érdemes megnézni, hogy kapcsolódik-e valamilyen speciális területhez, tantárgyhoz az ellenállás: a matematika, geometria, fejben számolás, logikai gondolkodás veri ki a biztosítékot? Vagy esetleg amikor helyesen kell írni, vagy olyan feladat van, amiben hosszan kell másolni, jegyzeteket írni? Esetleg az olvasás, és szövegértés nehezíti a hétköznapokat, és a matek szöveges feladata ugyanúgy ellenállást vált ki, mint egy olvasási feladat? Valakinél a második/harmadik nyelv megy nehezen. Ilyen esetekben érdemes gyógypedagógussal felvenni a kapcsolatot, aki komplex tanulási vizsgálattal meg tudja állapítani, hogy van-e valamilyen nehezítő tényező a háttérben. Ha megfelelő segítséget kap benne, és fejlődik közben a készsége, és nem mellesleg sikerélménye, és javuló önbizalma lesz, akkor a motiváció is növekedni fog.

A tanulással szemben azok a gyerekek is ellenállnak, akiknek a figyelmüket nehezebb lekötni, akik a lényeges és lényegtelen információkat kevésbé tudják megkülönböztetni, és a tanuláshoz szükséges idő így nagyon elhúzódik, és sokkal több időt vesz el, mint amennyit szeretne. Ehhez nem kell feltétlenül az ADHD diagnózis szintet megütni, elképzelhető, hogy a felgyorsult információ bevitel, az azonnali reakciók, a párhuzamos tevékenységek és a vizuális ingerlésre épülő életvitel nehezíti a sokkal lassabb és koncentráltabb figyelmet igénylő feladat elvégzését. Olyan szempontból mindegy is, hogy mi az ok, de a figyelmet kell megtanulni irányítani, ami valószínűleg nem megy a gyermeknek egyedül. Sok praktika létezik, amik közül meg lehet találni a gyermekhez-szülőhöz-családhoz leginkább illőt. A lényege mindegyiknek az, hogy különböző típusú ingerek legyenek benne (ne csak nézni, hanem mondani, hallani, írni, vagy akár megtapasztalni kelljen), változatos legyen, megszakításokkal-szünetekkel történjen, találjon benne izgalmat, és saját motivációt, stb. Ha ilyen trükköket szeretnének eltanulni, figyelemfejlesztő játékok, technikák területén érdemes keresgélni, vagy pszichológussal felvenni a kapcsolatot akár csak pár konzultációra, hogy személyre szabottan ki tudják alakítani ezeket a technikákat, amíg biztosan nem működjenek a hétköznapokban.